2017 – Hungría

Ha nem kellek hadd menjek
Hisz csavargónak születtem
Kínlódtam már eleget
De az isten lát engem, lát engem

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

Mért hazudtad azt nekem
Hogy nem számít a színem
Tudtad barna a szemem
Sosem változik bennem

Nem kérek már belőled
Menj el innen hagyj engem
Ne is lássalak téged
Átkozott légy örökre, örökre

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

Engem négyévesen megszólított az Isten
Egy igazi fegyvert adott a kezembe
Tudtam, csak ő vigyázhat rám
Többet gyakoroltam vele mint, egy szamuráj

Benne bízhatok, mindig az igazat mondja
Vele sírhatok, de az utat mutatja
Ez egy olyan szövetség ami marad örökké
Fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem

Sejtelmes erők laknak a gyerekbe
Félnek tőle, látszik a szemekben
A húrjaim támadnak, sírnak a testekbe
Hiába is véded ki, méreg a hangszerbe

Nagy tömegeket itattam át vele
Hallod a dallamom, már tudod a nevemet!
Hosszú az út, sebek a hátamon
Ezrek könnyei folynak a gitáromon!

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

Si no me quieres, déjame marchar
Nací para ser vagabundo
He sufrido suficiente
Pero Dios me observa, me observa

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

¿Por qué me mentiste?
Dijiste que no importaba el color de mi piel
Sabías que tengo los ojos marrones
Y nunca cambiarán

No quiero nada más de ti
Márchate, déjame en paz
No quiero verte más
Te maldigo para siempre, para siempre

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

Dios me habló cuando tenía cuatro años
Me dio una pistola de verdad
Sabía que era lo único que podía protegerme
Practiqué más que un samurai

Es de confianza, siempre dice la verdad
Puedo llorarle, pero siempre me muestra el camino
Es una alianza que durará para siempre
No puedo sacrificarla, es mi tesoro más preciado

Misteriosas fuerzas me invadían de niño
La gente les tenía miedo, se le notaba en los ojos
Mis cuerdas atacan, lloran entre los cuerpos
Estás luchando en vano, el instrumento tiene veneno

Gracias a él, empapo a las multitudes
Escucháis mi melodía y ya sabéis mi nombre
El camino es largo, tengo cicatrices en la espalda
Las lágrimas de miles de personas pasan por mi guitarra

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom

Jálomá lommá, tédini náná
Jálomá lommá lomálommá
Jálomá lommá, tédini nánáná
Jálomá lommá lomálom málom